Higurasi Kagome (日暮かごめ; Hepburn: Kagome Higurashi?) kitalált szereplő Takahasi Rumiko InuYasha című manga- és animesorozatában. Ő a történet női főhőse és elbeszélője. A hétköznapokban csak egy átlagos, tokiói középiskolás lány, aki a tizenötödik születésnapján egy százlábú démonnak köszönhetően beleesik a családi szentélyüknél található kútba, és a szengoku korabeli, feudális Japánban találja magát.

Az ő testéből kerül elő a Sikon no Tama, a hatalmas erővel bíró Négy Lélek Ékköve, melynek megszerzéséért évszázadokon át véres harcok folytak. Itt találkozik a Kikjó által a Szent Fához (Gosinboku) szegezett fiúval, Inujasával. Kagome hangja (a mangában az illata) felébreszti az ötven éve alvó félszellemet. Hogy megmeneküljön az ékkőre vadászó százlábútól, kihúzza Inujasa mellkasából a nyilat, s mikor azt hinné, hős megmentőjére akadt, a félszellem Kagoméra támad. Kagome véletlenül szilánkokra töri a Négy Lélek Ékkövét, melynek darabjai szétszóródnak a kontinensen. Mivel Kagome látja és messziről is érzékelni tudja az ékkőszilánkok jelenlétét, de egyedül képtelen megvédeni magát egy szellemektől hemzsegő világban, ezért kénytelen összefogni Inujasával, hogy együtt összegyűjtsék a szilánkokat, mielőtt azok rossz kezekbe kerülnének.

Kagome megjelenik még a manga- és animesorozatokon kívül az InuYasha alapján készült videojátékokban és animációs filmekben is. Népszerűségének köszönhetően számos őt mintázó reklámtermék került piacra, a plüssfiguráktól kezdve a kulcstartókon át az ágyneműig.

Személyisége

Higurasi Kagome az InuYasha 1. epizódjában (eredeti sugárzás: 2000. október 16.)
„Kezdetben a legkisebb figyelmet sem fordította nagyapja meséire. A régi talizmánokat és az egyéb varázstárgyakat haszontalan holmikként kezelte, amik rendszerint a macskája, Bujo mancsai közt végezték. Azonban saját bőrén is megtapasztalta a régi világ életvitelét, amikor egyszerre csak megelevenedtek előtte a mesék és a legendák.”

A történet 1997-ben kezdődik. Kagome, mint Kikjó papnő reinkarnációjak, nem csak külsőleg hasonlít a nagy erejű papnőre, hanem a testében őrzi a Négy Lélek Ékkövét is, amit Kikjó maradványaival együtt, évszázadokkal korábban elégettek. Kagome erről mit sem sejt, egészen 15. születésnapjáig, amikor a lány macskája, Bujó, lesettenkedik a kis szentélyben álló, lezárt kúthoz. Szóta nem mer lemenni utána, így Kagoméra hárul a feladat, hogy visszahozza. A testében lévő Ékkő azonban életre kelt egy, a kútban szunnyadó, százlábú démont, aki a kutat feltörve magával rántja Kagomét a feudális Japánba. Kagome a kútból kimászva idegen világban találja magát, azonban a Szent Fát megpillantva megsejti a hazafelé vezető utat, így arra indul. Ekkor találkozik először a Gosinbokuhoz szegett Inujasával, akit ötven éve mély álomba merített Kikjó papnő szent nyila.

Kagome kezdi megérteni, hogy a szengoku korba került, mikor a közeli faluban élő harcosok elfogják, s megjegyzést tesznek iskolai egyenruhájára. A falu bölcse, Kaede anyó felismeri ötven éve elhunyt nővérét, Kikjót a lányban. Nem csak ő, hanem Inujasa is a papnőt látja benne, amikor bátorságát és önzetlenségét bizonyítva a kút felé csalja a falura támadó százlábú démont, hogy megóvja a falusiakat. Kagome spirituális ereje már ekkor megmutatkozik: megérzi Inujasa erdejében a gonosz aurát, érintésétől darabokra szakad a százlábú démonnő, illata felébreszti Inujasát mély álmából, s a túlélés érdekében a lány képes megtörni a rajta ülő átkot. Innentől kezdve kulcsfontosságú a szerepe a történetben: mint Kikjó, a falu és a Sikon no Tama egykori védelmezőjének reinkarnációja, neki kell megóvnia mostantól az ékkövet minden olyan démontól és embertől, mely meg akarja kaparintani; többek közt Inujasától is.

Kagome, mint a legtöbb Takahasi-hősnő, kedves és jó szívű lány; sértegetései és ellenséges viselkedése ellenére megpróbál barátságot kötni a mogorva félszellemmel. Hősnői feladataiban eleinte elég ügyetlen: nem tud jól célozni az íjjal, a hazautat keresve áldozatául esik egy rablóbandának, később pedig egy holló szellem ellopja tőle az ékkövet, s ahogy lelövi, véletlenül darabokra töri a Sikon no Tamát is. Mivel Kikjó óta csak ő képes távolról is érzékelni az ékkő jelenlétét, Kagoméra hárul a feladat, hogy összegyűjtse és megóvja a szilánkokat. Eleinte sokat nyafog a forró fürdő hiánya, a szabad ég alatt való alvás, az egyszerű ételek és olykor undorító szellemek miatt, ráadásul Inujasával sem jönnek ki jól, de gyengeségét kellő harciassággal ellensúlyozza: a fekszik (japánul oszuvari) varázsigével bármikor ártalmatlaníthatja Inujasát; de Jura, a hajszálakat irányító boszorkány szívét is ő zúzza össze, és ő lesz az, aki képes kihúzni a Tesszaigát, Inujasa apjától örökölt kardját a sziklából.

Fejlődése a hónapokig tartó utazás közben indul meg, személyisége sokat változik. Egy idő után megszokja a feudális Japánt, kevesebbet nyafog, és egyre nagyobb spirituális erőre tesz szert. Bátorságát és erejét Inujasa és Miroku is elismeri, amikor szembe száll a gonosz félszellemmel, Narakuval, és nyilával súlyosan megsebesíti őt. Hirtelen haragú természetének sokszor Inujasa válik az áldozatává; a lány által kiadott “fekszik” parancs, és a félszellemet földre kényszerítő nyaklánc a sorozat egyik fő komikumát adja. Általában Kagome tesz rendet Inujasa és Sippó vitájában. Gyakran túlzásba esik, és indokolatlanul sokat használja a varázsigét, ami a harmadik animációs filmben a konfliktus egyik fő forrásává válik. Mindezek ellenére InuYasa és Kagome kapcsolata a történet előrehaladtával egyre mélyül.