InuYasha WebSite, ahol mindent megtalálsz!

Üdvözlünk a megújult InuYasha WebSite-on, Magyarország első számú InuYasha rajongói oldalán! A fenti menüből kiválaszthatod, mely témáról szeretnél többet megtudni. Írhatsz a vendégkönyvbe is, vagy nézd meg nálunk a mozifilmeket online! Érezd jól magad! Megtalálsz minket a facebookon


  Kezdés

Fejlesztések

Sziasztok!

Tovább olvasom...

Újabb feltöltések!

Sziasztok!

Tovább olvasom...

Hanyō no Yashahime Harmadik rész!

Sziasztok!

Tovább olvasom...

InuYasha - Negyedik évad!

Sziasztok!

Tovább olvasom...


Takahashi Rumiko...


Takahasi Rumiko (高橋 留美子; Hepburn: Takahashi Rumiko; Niigata, 1957. október 10. –) japán mangaművész.

Gyerekkorában is szeretett rajzolni, azonban a manga iránt nem érdeklődött jobban, mint más, korabeli fiatalok. A középiskola alatt azonban ez a hobbi egyre erősebbé vált, és a Japan Women's University-n végzett tanulmányai alatt már jelentkezett a Gekiga Sonjuku nevű manga iskolába, melyet az akkor már nagyon híres Koike Kazuo vezetett. Takahasi két évig tanult Koike iskolájában, aki a legnagyobb hangsúlyt az egyedi és érdekes karakterek kialakítására fektette.

1976-ban, Takahasi végre hasznát is látta az iskolának, amikor a Japan Women's University Manga Club tagjaként publikált rövid történeteket, mint a Bye-Bye Road. A karrierje korai éveiben meg kellett hoznia a nehéz döntést, állást vállal, vagy manga-művészként próbál megélni. Ha a mangát választja, de nem lesz sikeres, később, pár évvel idősebben már nehéz lesz elhelyezkednie. Szülei természetesen ellenezték a bizonytalan pályát, ő azonban mégis azt választotta.

A munkái felkeltették a Shogakukan kiadó figyelmét, és felkérték egy történet publikálására egyik magazinjukban, a Shounen Sunday-ben, ez Katte Na Jacura (勝手なやつら; Hepburn: Katte na Yatsura) című műve volt. Ez a magazin lett aztán a hely, melyet Takahasi azóta is az otthonának nevez. Első profi munkája, az "Azok az önző idegenek" elnyerte a "Legjobb új művész" díját, és megnyitotta előtte az utat az első sorozatához. Így 1980-ban belekezdhetett a mára klasszikus alapműbe, az Uruszei Jacurába, melyen 1987-ig dolgozott.

Bár az Uruszei Jacura (うる星やつら; Hepburn: Urusei Yatsura) sikeres volt, a kezdő manga-művésznek nem volt könnyű az élete. Két asszisztensével együtt lakott egy apró lakásban, gyakran a szekrényben aludt és ramenen élt. Ezek az idők érlelték meg benne a Maison Ikkoku ötletét, mely máig is Takahasi leghétköznapibb, ugyanakkor legfelnőttebb munkája.

1995. július 6-án ünnepelték Takahasi Rumiko százmilliomodik eladott könyvét, a Ranma ½ 34. kötetét. Az új évezredben Takahasi még mindig tele van alkotóvággyal, nem ment férjhez, és alapított családot, hanem követi az utat, melyre fiatalon lépett.