A Visszatérések Kora - Harmadik Fejezet

A Visszatérések Kora
Írta: Urbán Cintia Kagome

Az éjszakai hideg szinte csontig hatolt. Nappal akár 50 fok is lehet a nyílt a sivatagban. De ilyenkor, éjszaka a mínusz 10 is megeshet. Közel jártak a célpontokhoz. Még pár perc és beérik őket. Igaz, hogy a célpontok szám szerint hatan vannak, ők meg csak ketten. Már amennyire a szellemet bele lehetne venni. De azért azt mégsem hagyhatta, hogy az a 6 gazfickó csak úgy kisétáljon az országból a múzeum számára oly értékes műkincsekkel. Várt. Egyebet úgy sem tehetett. Megbújt egy homokbucka árnyékában. Onnan pont rálátott a letáborozott társaságra.

- És most mi lesz? – kérdezte a szellemlény.
- Várunk.
- De hát itt vannak alig 150 méterre. Amúgy is minek cipeltél magaddal? – rimánkodott a fiú. – Úgy se kenyerem a harc.
- Azért hoztalak magammal, hogy ne maradj ki a jóból. – elővett egy távcsövet. – Borozgatunk, borozgatunk? Allah így nem enged be a Paradicsomba. – jegyezte meg az alak cinikusan.
- Továbbra sem értem, hogy én minek kellek neked.
- Azért Tutanhamon, hogy ha ez a 6 lókötő elindulnak a Nyugati-sivatag felé, te odaállsz, mint a gonosz, feltámadt múmia és rájuk hozod a frászt.
- Kétlem főnökasszony, hogy a Gur-el-Nathas emberei beijednének. – sóhajtott Tut.
- Akkor B terv: beleugrasz a kardomba és rájuk zúdidom a sivatagot.
- Ugorhatnánk egyből a B tervre?
- Álmodban... – forgatta meg a szemeit.

Végül igaza lett. Olyan rendes muszlimok voltak, hogy teljesen berúgtak. Erre várt. Igazán alkalmas pillanat a lopásra. Közelebb osont. Szinte siklott a homokon. A táborban a tűz köré gyűlt a nép. Az alak már bent járt a sátrak közt. Kialudt a tűz. A rablók megrettentek. A vezérük, aki egy magas, fehér kaftános férfi volt, rájuk kiabált:

- Mit ijedeztek?! Ez csak homok!
- Nem a homoktól félünk mi uram!
- Akkor?
- A sivatag őreitől!
- Badarság!

Az egyik sátorból nesz hallatszott. Senki nem volt ott. A tűz kialudt. A férfi és az emberei megrezzentek. Mindegyik hírtelen józan lett.

- Uram! Uram! Ments meg minket a gonosz dzsinnektől! – kezdtek a rablók imádkozni.
- Bolondok! Nincs itt senk...

Meglátott egy alakot. Talpig feketében. A sátorokból kiszűrődő olajlámpák fénye megvilágította. Arcát fekete kendő fedte félig. Fekete köpenyén csillogó, arany színű volt a hímzés. Oldalán furcsa kard. Karjaiban 1-1 kisebb tőr. A kaftános férfi nyelt kettőt. Két embere mögött állt az alak. A rablók elkezdték Allah 100 nevét sorolni. Késő volt. Az alak kezében mozdultak a pengék. Mintha csak friss kenyér lenne. A kaftános annyit látott, hogy az olaj lámpák fényénél sercen a vér. Az emberei zuhantak a földre. Torkukból patakzott a vér. A másik három alak lefagyott. A kaftános pisztolyért nyúlt. Lőtt. Az alak kezében mozdultak a tőrök és 1-1 golyó a másik 3 rablóba. Már szemtől szembe állt a két alak.

- Mi vagy ki vagy te?
- Ostoba... – az alak lehúzta az arcáról a maszkot.
- Te!? Te hogy kerülsz ide? Te démon! Te vagy az, Kagome Uchiha!
- Ti ostobák! Kincseket loptok és okkultizmusra használjátok. Világuralom meg sötétség kora. – Kagome elindult a férfi fele. Az viszont futni kezdett.
- Ne! Könyörülj! Visszaadom amit elloptunk!
- Nem öllek meg Elif... – lehajolt a férfihez. – Csak szeretném, ha tudatnád a feljebb valóiddal, hogy ami kincseket elloptok, azt a Hashassin visszaveszi. – felemelte az egyik tört és egy rántással megvágta a férfi arcát. – Na, takarodj.

Elif futott, ahogy csak bírt. Kagome elnevette magát. Megkereste a kincseket. Számba vette. Hiánytalan volt.

- Mi lesz a hullákkal? – jelent meg Tut.
- A sivatag vegye vissza, amit akar.

A homok elkezdte belepni a tábort. Pár másodperc múlva nem volt semmi. Csak dűne.

- Gyere Tut. Menjünk, holnap diplomaosztó.
- Igaz! – Tut elmosolyodott.

Kikyou hatalmas lelkesedéssel írta a vendéglistát. Számba vett mindenkit. Azaz, csak majdnem. Volt egy ember, illetve kettő, akiket mindennél jobban szeretett volna látni az esküvőn: Ardet és Yuri. Hamar elszállt a négy év. InuYashával már három éve jegyesek. Ennél boldogabb még sosem volt. Nyáron pedig kimondják a boldogító igent! Az elmúlt négy évben Alucard szemmel tartotta Kikyout. Próbált rá hatni, hogy legyen emberibb. Ez úgy látszott, hogy működik, hiszen a falu és Sesshoumaruék is befogadták. Noha Sessy és Kagura még mindig vallották, igaz csak maguk közt, hogy Kagome lenne az ideális InuYasha mellé. Azonban InuYasha Kikyou mellett boldog volt. Mosolygott és leste a nő minden kívánságát. Kikyou kiült a kertbe a lugas alá. A listát nézte. Megjelent Alucard.

- Hm, ennyi?
- Azt hiszem, hogy igen. Bár... – sóhajtott.
- Mondd, hallgatlak.
- Alucard, nincs mód arra, hogy Ardet vagy Yuri eljöjjön?
- Hmm, én úgy tudom, az a kút volt az egyetlen átjáró.
- Nem lehet beindítani?
- Beindítani? Nem hinném.
- Alucard, tényleg?
- Hmm, talán, de csak talán lenne rá egy megoldás. Nézz körbe a könyvtárban. Én is utána járok. De, mit szeretnél, ha mégis sikerülne?
- Ha Yurit nem is, de Ardetet szeretném meghívni.
- Értem. Meglátom, hogy mit tehetek. – eltűnt.
- Félelmetes... – jegyezte meg a lány. De boldog volt, mert az öreg vámpír eddig még sosem hagyta cserben.

Kagome reggel nehezen ébredt. Soká ért haza. De mégis motiválta, hogy ma kezébe foghatja négy kemény év gyümölcsét. Hatalmasat változott. Leült a fésülködő asztala elé. Bámult a tükörbe. Emlékezett rá, hogy milyen volt, mikor idekerült: ijedt és megtört. Darabokban hevert a szíve és a lelke.

- Hm... Négy éve. Kislányként... De már nem vagyok gyerek. – felpattant.

Elkezdett készülődni az ünnepségre és közben felidézte, hogy mi történt vele a négy hosszú év alatt. Az idegen férfi, aki egyszer csak besétált az életébe, a barátja, bizalmasa és apja lett egyszerre. Segített neki felfedezni a múltját, megtanította harcolni a nem evilági lények ellen is. Iskolát talált számára, kiiskoláztatta, nyelvet adott a szájába. Az egyetem lett a tanulószobája, a múzeum a második otthona, a sivatag pedig a játszótere.  A múmiák is a barátai lettek. Sőt, a családja. Elvégre nem egy múmia volt felmenője azon nagy és terebélyes családfán, amely Am-Shere, az örök otthona kriptájában állt. Ezek közt a jóleső gondolatok között készülődött. Délután hatalmas ünnepség keretében adták át a diplomákat. Kagome elismerést és dicsérő szavakat kapott. Keveseknek adatik meg, hogy 22-23 évesen elismert egyiptológus és régész legyen.  Az ünnepségen ott volt Ardet is a feleségével, még páran a Mágusok közül, majd indultak Am-Shere-be. Ott hatalmas ünnepséget rendeztek Kagome tiszteletére. A palota belső kertjét berendezték, fáklyák, lámpások, gyertyák világítottak. Zeneszó és táncmulatság, meg persze finomabbnál finomabb ételek várták a vendégeket.
Kagome egy hastánc ruhában jelent meg. Imádta hordani és imádott benne táncolni. Ha Am-Shere-ben volt csak ezeket hordta. Smaragd zöld színe volt, arany szegélyekkel. Kiemelték karcsú alakját és fekete haját. A szoknyán és a felsőn mindenféle csillogó, virág és inda motívumok kaptak helyet. A hajában ehhez illő tiarát viselt, egyiptomi szkarabeusszal a közepén, amely csak úgy csillogott. Kezén karkötők, azok is zöld színűek voltak, szikráztak a fénytől, ha rájuk esett. A nyakában szkarabeuszos nyaklánc. Táncoltak és ettek ittak. Ardet köszöntőt mondott:

- Barátaim, családom és vendégeim! Négy évvel ezelőtt egy ritka kinccsel tértem haza Tokyoból! Az unokahúgommal, Ewával, vagy ahogy megismertük: Kagomével! Most egy kész nő áll mellettem! Olyan nevelést kapott, amelyekkel az álmait követheti! Ma egy korszak lezárult az életében! De, ez nem a vég! Épp ellenkezőleg: Isteneinknek hála, kiknek Élet, Üdv és Egészség legyen, most új dolgokba és utakba kezdhet! Kívánom neked, Kagome, hogy életed könnyű legyen, mint Ízisz szárnyai, áldásos, mint a Nílus, Hórusz pedig vezessen utadon! Egészségünkre! – azzal felemelte a poharát és közösen ittak.

Kagome nagyon boldog volt. Szinte szárnyalt. Megjelent egy szolgáló. Ardethez lépett és a fülébe súgott. Ardet felállt. Elsietett.  Kagome ezt észre vette. Valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Utána ment. Ardet a Trónterembe ment. Leült, majd Alucard lépett be egy mellékajtón.

- Ardet bég. – meghajolt.
- Öreg barátom. Mit tehetek érted?
- Nem értem kell most.

Kagome elbújt az egyik hatalmas, faragott oszlop mögött.

- Akkor? Ki az, akiért tehetek valamit?
- Kikyou. Lenne irányodba egy kérése.
- Mit kíván?
- Hogy légy ott az esküvőjén.
- Hmm, én azt gondoltam, hogy a kút bezárult.
- Kikyou sem bolond, tudja, hogy a Mágusok a tér és idő urai. Legalábbis ő ezt tudja.
- Két unokahúgom van. Egymás ellenfelei és ellentétei. Kihez megy hozzá?
- InuYasha Asakurához.

Kagome a szívéhez kapott. Nem tudta, hogy haragot vagy szomorúságot érez.

- Ő az a félvér, aki összetörte Kagome szívét?
- Igen.
- Hm, tehát: választanom kéne Kagome nehezen megszerzett bizalma és Kikyou viszontlátása közt. Hmmm...
- Kikyou sokat változott. Tanúja voltam.
- Én viszont Kagome pokoljárásának voltam a tanúja. Most is olyan, mintha a lelke útvesztőben bolyongana.
- Tudom. Kikyou sem tudja túltenni magát a húga halálán. A mai napig rémálmai vannak néha.
- Néha? Alucard, Kagome majdnem öngyilkos lett Kikyou miatt! Most melyiket sajnáljam jobban?
- Ardet, Kagoménak szembe kell néznie a múlttal. Küld el Taitához, Kom-Ombóba. Mutasson neki utat ő.
- Küldjem el és menjek el Kikyouhoz?
- Igen.
- Nem! Nem árulom el Kagomét!
- Akkor mit mondjak Kikyounak? Hogy a nagybátyja elfoglalt és nem jön?
- Alucard, mikor lesz az esemény?
- Két hét.
- Kevés idő. – Ardet leült a trónra.
- Majd én megoldom. – lépett elő Kagome.
- Kagome! – döbbent le Alucard.
- Lányom... – sóhajtott Ardet.
- Elmegyek Taitához. De, te is menj el Kikyouhoz. – Kagome higgadt volt. Ardet és Alucard is meglepődött.
- Jó, de utána?
- Várj meg itt. Alucardnak igaza van. Rendeznem kell a számlát. Legkésőbb 3 nap múlva itt vagyok. – hátat fordított a két férfinak és eltűnt az oszlopok közt.
- Alucard... Kagome sokat változott. De...
- Tudom. Nem akarom, hogy sírjon. De ha nem néz szembe a félelmeivel, örökké az ördögi körben lesz.
- Igen, tudom. Vidd meg a hírt Kikyounak, hogy jöttünkre egy hét múlva számíthat.
- Igenis! – Alucard eltűnt.

Ardet az ablakhoz sétált. Kinézett az ünneplő tömegre, majd látta, hogy egy lovas száguld a szikla peremén. Kagome volt az és ezt Ardet is tudta. Tudta, hogy Kagome nem olyan, mint Mia. Nem temetné el a bánat, de van egy sebe, ami sose forr össze... Alucard a hírrel nagyon boldoggá tette Kikyout. Kikyou már rohant is Inuhoz.

- Kicsim! – a nyakába ugrott. – Képzeld a nagybátyám itt lesz az esküvőnkön. Majd bemutatom. – mosolyodott el a lány.
- Sose meséltél róla. Illetve a családodról sem. – megcsókolta Kikyout.
- Azért, mert fájt. De, azt hiszem, hogy már itt az ideje. Kérlek, menjünk le a kertbe.
- Jól van.

Lementek a kertbe. Kikyou pedig mindent elmesélt InuYashának. InuYasha átölelte a nőt és megcsókolta. A csóknak és szenvedélye ölelésnek azonban volt egy tanúja: Kouga. Sosem titkolta, hogy érez valamit Kikyou iránt. Ezt Kikyou is jól tudta. Igyekezett a fiúval tartani a távolságot. Kouga is most érkezett vissza Kyotoba. Illetve Sessyhez jött. Leszállt a lóról. Sessy éppen jött ki a pagodából.

- Oh, Kouga!
- Lord Sesshoumaru! – kezet fogta, mire Inuék is odanéztek.

Kouga haja fel volt kötve. Látszott rajta, hogy edzésben tartotta magát. Izmos volt és a ruha is nagyon jól állt rajta. Türkiz szemei határozottak voltak. Karddal az oldalán állt a ló mellett. Ruhája pedig finoman hímzett selyem nadrág és ing. A nadrág fekete, az ing kék volt. A fején pedig a Farkasok Szövetségének jelét viselte egy fejpánton.

- Régen jártam itt. – mosolyodott el.
- Igen, de most itt vagy. A lovadról majd gondoskodom. Gyere be és mesélj.
- Odaintett Inuéknak. InuYasha viszonozta, de Kikyou csak állt.
- Jól vagy? – nézett InuYasha Kikyoura.
- Persze, de Kouga mit keres itt?
- Sessyvel volt találkozója. Nem az én dolgom.
- Értem.

A hajó siklott a vízen. A Nílus sodorta. Kagome ott állt az orrnál. Kémlelte a tájat. Megjelent Tut.

- Kérdezhetek?
- Csak ha nem valami hülyeség.
- Nem az.
- Oké, hallgatlak.
- Van valami konkrét célod, ha visszamész Tokyoba?
- Kyotoba. De, ez jó kérdés.
- Szereted, aki rászedett?
- Tutanhamon, olyan dolgokat kérdezel, amiket még én sem tudok megmagyarázni. – sóhajtott.
- Engem is magaddal viszel?
- Igen. Az őrszellemem vagy.
- Azt hittem, hogy Alucard az.
- Ő a szemem és fülem.
- Én nem harcolok.
- Tudom, te csak pajzsot tartasz. – mosolyodott el Kago.
- Ez csúnya volt. – pufogott Tut.
- Ugyan, na! – megölelte Tutot.
- Kagome, Taita egy pap. Aki jósól. Emlékszel, hogy mi történt legutóbb?
- Igen. Bevált.
- Hmm, Ardet aggódik érted.
- Feltűnt. De a stressz meg a babusgatás neki sem használ és nekem sem. Taita bölcs ember. Én pedig csókos vagyok az isteneknél. Attól a naptól kezdve tudom, hogy egyszer vissza kell majd mennem, hogy felszálltam a gépre Tokyoban. Tudod, egyszer apám azt mondta, hogy minden helyszín ahol megfordulsz életed során, új tapasztalattal és kapcsolatokkal szolgál. Ehnatonnak igaza volt. De... Oda térsz vissza, ahova igazán tartozol.

A hajó lehorgonyzott. Kagome és Tut leszálltak. Kagome magára kapta a Mágus köpenyt. Azt mondják, hogy a Mágusok Köpenyének súlya van. Kagome ezt a súlyt jól érezte. Talán most még jobban, mint eddig bármikor. Ő, aki bármikor megküzdött a legveszélyesebb gyilkossal vagy nekivág a legveszélyesebb sivatagnak, most retteg egy csomag kártyától.  Nos, ha ezek olyan kártyák volnának, amivel a kisgyerekek játszanak nem félne. De ezeket a kártyákat az istenek készítették. Taita volt az a főpap, aki képes volt a jövőt megjósolni belőlük. Bár a lelke mélyén Kagome pontosan tudta, mi fog kirajzolódni. Tutanhamon nem szólt semmit. Látta, hogy Kagome aggódik.

- Félsz?
- Mi? – Tutra nézett.
- Taita sosem tévedett még. Mikor azt mondta, hogy a hozzám közel állók fognak elpusztítani, akkor is igaza lett.
- Szóval szerinted Az meg Horemheb halála megváltoztatta volna a dolgokat?
- Nem tudom. Talán, bár Taita szerint és anya szerint is, ennek így kellett lennie.
- Hm, hát igen. Az a baj, hogy Az Ehnatont bábjátéknak állította be. Apád lelkivilága még most is káosz. – sóhajtott a lány.
- Apám olyan kis szentimentális néha. Jó, én is, de hát apa tud harcolni. Én nem.
- Mert te béke szerető kis múmia vagy. Apád meg tudjuk, hogy ha kell odacsap.
- Most hogy halott, mi? – vágta rá Tut szarkasztikusan.
- Hát, ja. Igaz is. – nevetett Kagome.

Odaértek az oázishoz, ahol Szobek, a Nílus istenének temploma volt. Krokodil feje és ember teste volt, ezért az oázis bejáratánál két, őt mintázó szobor állt. Körbe hatalmas hibiscus bokrok és rózsalugasok. Az oázis közepén egy szent medence állt, Szobek tiszteletére. Mögötte egy kis ház kerttel és a Nílusra néző terasszal. Mikor közelebb értek, látták, hogy Taita a teraszon épp a gyógynövényeket gondozza. A férfi felnézett és meglátta a két felé közeledő alakot. Elmosolyodott és mikor beértek az alakok az udvarra, köszöntötte őket:

- Élet, Üdv és Egészség legyen nektek barátaim!
- Neked is Taita, az Istenek Kegyeltje! – Kagome megejtett egy mosolyt.

Taita leültette őket a teraszon, majd egy ushebtivel, ami egyfajta szellembáb, meleg mentateát hozatott.

- Kagome, mit szeretnél?
- Azt hiszem, azt te is tudod. – ivott az üvegpohárból a lány.
- Igen, Ardet felhívott, hogy meg fogsz látogatni.
- Akkor tudod, hogy a tarot miatt jöttem.
- Tudtam, hogy elfogsz jönni ide és, hogy miért. De te is tudod, hogy a tarot csak hozzávetőleges. A jövő folyton mozog és a jelen határozza meg.
- Tudom, de most van bennem egy kettőség érzés.
- Maradnál is és mennél is.
- Igen.
- Jól van, de azt is tudnod kell, hogy az istenek figyelnek.
- Tudom, engem kivált képen „kitüntetnek figyelmükkel.” – jegyezte meg Kagome iróniával a hangjában.
- Igen, ezt is tudom. – Taita elmosolyodott, majd bement a házba.

Eltelt pár perc és Taita megjelent egy kis, fa dobozzal a kezében. Kagome jól ismerte azt a dobozt. Leült a lánnyal szemben. Elővett egy terítőszerűséget. Bíborvörös volt. Egyiptomi istenek nevei és varázsigék voltak rajta. Leterítette.

- Azt hiszem, hogy a menetét jól ismered Kagome.
- Igen.

Taita kinyitotta a dobozt. Régi, kissé kopott kártyák voltak benne. Az oldalukon lehetett látni, hogy már igencsak használták őket. Kagome kezébe nyomta.

- Keverd meg és tudod mit kell mondanod.

Kagome elvette a kártyaaklit. Tut felült a terasz egyik gerendájára és onnan figyelt. Taita szeme megsem rezzent. Kagome rákoncentrált, kezét a pakli fölé tette, majd megszólalt:

- Egyiptomnak istenei, arra kérlek titeket, mutassatok utat eltévedt lelkemnek. Elfogadom és alávetem magam annak, mit rám rótok. Segítsetek, hogy meghozzam a helyes döntést.

Kagome kihúzott hét lapot. Lefordítva kitette abban a sorrendben, ahogy már Taitánál megszokta.

- Kagome, készen állsz?
- Igen. Ne kímélj.
- Nem foglak.

Taita rámutatott a lapokra, mindig csak egy darabra. Kagome felhúzta őket. A végén Taita összeolvasta mind a hét darab lapot.

- Nos?
- Hm, amit látok, az az, hogy két féle út áll előtted. A maradás és a menés. A jelen helyzeted az, hogy a lelked két fele húz. Az elvarratlan szálak a múltadhoz kötnek. Kérdőjel, hogy mi lesz. A jövőd a szálak elvarrásától függ. Ha megteszed ezt, akkor békét lelsz. Ha maradsz, itt ugyan menedéket lelsz, de a lelked nem nyugszik meg. Az eszed máshol fog járni és saját érzelmeid börtönében rekedsz. A szeretők kártya azt jelenti, hogy a múltadban volt valaki, aki most is erős nyomást gyakorol rád, de mással van. Azt a nőt a vágy testesíti meg. De annak a nőnek nincs teste. Szellemlény. Te, hercegnő, bár hús és vér vagy, te a sötétséget hordozod magadban. De ugyan akkor a világos tiszta ész megtestesítője is vagy. Az a férfi, aki az életedbe bebocsájtást nyer, az istenek kegyeltje. Lehet, hogy még habozik, de talán újra találkozhattok.

Kagome elgondolkozott, Taita pedig folytatta.

- A férfi az életedben egyszer már megölt. Azonban ha visszamész, ismét szembe kerültök. Akkor talán tisztázod az érzéseid. Ha maradsz: a szenvedély és a ragaszkodás fogja a másik nő karjába hajtani.
- Mit látsz még?
- Új ellenséget. Eredete a múltba vész. Jele Széth jele is egyben. Hamarosan felfedi magát.
- Taita, mit javasolsz?
- Hm, azt hiszem, tudod magadban a választ, hercegnő.
- Mennem kell, hogy békét lejen a lelkem. De Kagome Higurashit megölték.
- Térj vissza Kagome Uchihaként, légy te Egyiptom hercegnője, a Hasshasin vezére, Ré főpapnője és Anubisz Kegyeltje.
- Ha Uchihaként térek vissza, mit mondjak a nővéremnek?
- Csak azt, amit ő neked, mikor visszatért a halálból, miután megmentetted Naraku mérgétől: meghaltam, hogy élhessek, éltem, hogy meghalhassak.
- Én éltem azért, hogy InuYasha mellett lehessek. De meghaltam azért, hogy tőle távol legyek. Van ennek értelme?
- Több, mint hinnéd. Most mát tudod mit kell tenned?
- Igen. De ha te itt leszel, kitől kérjek tanácsot?
- Olyankor gondolj rám. Utazz elméd és szíved mélyére. Akkor meg fogsz találni.
- Köszönöm, barátom. – mosolyodott el Kagome.

Kikyou már nagyon várta, mit mondd Alucard. Fogalma sem volt arról, hogy hogyan képes átjutni úgy a téren és időn, hogy odaérjen Am-Shere-be. InuYasha kopogott a lány szobájának ajtaján.

- Nyitva.
- Szia kicsim. – átölelte és megcsókolta.
- Hiányoztál. Hol voltál?
- Elrendeztem még pár dolgot. Alucard?
- Nem jött vissza még. Azért Egyiptom messze van.
- Hm, értem. Kikyou kérdezhetek valamit? – leült a fotelbe. Kikyou az ölébe. Egymással szembe. InuYasha átölelte.
- Persze, mondd.
- Alucard milyen szerepet játszik az életedben? Egyszer azt mondtad, hogy a múltad fontos része. Kifejtenéd?
- Nem akartam erről beszélni, mert nekem is fáj. – felállt és az ablakhoz sétált. Lenézett. A kertben Rin és Kohaku beszélgetett. Sóhajtott.
- Nem kell elmondanod, ha nem akarod.
- De, el kell. Össze fogunk házasodni és nem akarom, hogy titkaink legyenek. Elmesélem. Én nem itt születtem. A modern kori Japánban de, családi tragédia történt: a családomat és a testvéremet megölték. Nem maradhattam ott a bátyámmal. Anya halála mindent megváltoztatott. Az unokabátyám végzett vele és a húgommal. Nem állítom, hogy Ewa és én mintatestvérek voltunk. Nem mondanám, hogy gyűlöltem a kislányt, csak irigy voltam rá. Azon az éjjelen, mikor anya meghalt, a húgom is. Nem értünk oda… Égett minden, a palota, a tér és a házak. Anyámnak csak a holttestét láttuk. Ewa pedig… Csak az összeégett kis teste volt ott… - Kikyou lerogyott az ablak elé- Ha ott lettünk volna! De nem! Ewa… Anya… - sírt, annyira, hogy InuYasha odarohant és átölelte.
- Nem a te hibád volt.
- Ewa jó kislány volt. Sose ártott senkinek. Én pedig… Féltékeny voltam rá… És ő miattam lelte halálát!

Kikyou iszonyatosan sírt. InuYasha vigasztalta, de hiába. Nagy nehezen nyugodott csak meg. Akkor elmesélte, hogy Alucard hozta Kaede szüleihez, de a bátyja valahol a másik világban él. Inu hagyta, hogy elaludjon. Becsukta az ajtót és elindult a folyosón. InuYasha Kagome régi szobája előtt sétált el. Nem volt bezárva. Benyitott. Az elmúlt 4-5 évben semmi sem változott. Az íróasztal, az ágy, a szekrények mind ugyan olyanok voltak. A szív formájú nyaklánc ott lógott a lámpa mellett az íróasztalon. Inunál volt a másik fele. Leült az íróasztalhoz. Nézegette a medált.

- Mit rontottam el? Mit éreztem irántad? A nyugalom, ami körül vett, mikor itt voltál… A szenvedély, ami most kerít a hatalmába, amit Kikyou közelében érzek. Hol vagy most Kagome? Egyedül vagy mással? Gondolsz-e még rám? Őrzöd a közös emlékeket, vagy azokat eldobva mentél el? Miért mentél el?

InuYasha észre sem vette, hogy Kouga ott áll az ajtóban.

- Mit keresel itt?
- Kouga? És te?
- Kikyou rosszul lett, azt mondták. Jól van?
- Alszik. – Inu felállt az asztaltól. – A menyasszonyom nagyon izgatott az esküvő miatt. Pihennie kell.
- Amink az a formája, hogy amíg ő pihen, a kedves jövendőbelije az exe szobájában sír? – jegyezte meg Kouga cinikusan.
- Kagome és én jó barátok voltunk. – elhaladt Kouga mellett, de a fiú elkapta Inu kimonóját.
- Barátok? Kagome szerelmes volt beléd. Te pedig ellökted. Fogalmad sincs hány éjszakát sírt át miattad. Minden egyes alkalommal, mikor Kikyouval voltál éjjel és olyan szerelmes perceket töltöttetek el, Kagome ébren volt és írt. Sírva írta a naplóját. Még gyertyafénynél is. Mellette voltam, mikor te Kikyouval szeretkeztél és ő a szomszéd szobában hallotta. – Inu szemébe nézett, de olyan haraggal, amilyet Inu még sose tapasztalt. – Kagome szerelmes volt beléd! Ha nem hiszed el, nesze! – odadobta Kagome naplóját. – Olvasd el. Rám bízta. De már sosem jön vissza.
- Kouga…
- Kagome volt az egyetlen ember, aki engem megértett. Nem volt belém szerelmes és én sem léptem soha a határt, mert tudtam, hogy beléd szerelmes. De… Kikyouval ne műveld azt, mint Kagoval. – kiment.

InuYasha kinyitotta a naplót. Olvasta. A sorok többet mondtak mindennél. Kagome valóban szerette. Sosem félt tőle, még akkor sem mikor átváltozott, csak aggódott, hogy mi van ha nem tud visszaváltozni. De a rémálmairól is írt benne: tűz, sötét alak. A másik rémálma: Kikyou és InuYasha együtt. Este 10 óra lehetett már, mire InuYasha a napló végére ért:

- Remélem, hogy ha elmegyek messze tőle az ismeretlenbe, örökre elfelejtem. Nem érdekel, ha nem velem van, csak boldog legyen és engem felejtsen el. Ez a világ sosem volt az enyém, ahogy InuYasha sem. Már feladtam… Kikyou ellen végleg… Tudom, ha átlépem a kút peremét, onnantól nem láthatom többé… De ha ez a boldogságának az ára, megteszem… Sosem fogok hátra nézni…

InuYasha becsukta a zöld, virágos könyvet. Bámult ki az ablakon. Nem tudta, hogy mi fáj neki jobban: Kagome írása vagy az utolsó bejegyzés: elfelejteni őt örökre… A könyvet betette Kagome íróasztalába. Felállt és kisétált. Kikyou szobájának ajtaja résnyire nyitva volt. Benézett. Kikyou ébren volt, Kouga volt mellette. Kouga arca mindent elárult: úgy nézett a lányra, mintha valami délibáb lenne, ami mindjárt eltűnik. Inunak most esett le az, amit Kouga mondott: Kagome teste élt és törékeny volt, Kikyoué hideg és törékeny. Kagome ajkai melegek voltak, ha megcsókolta, Kikyoué viszont hideg. Nem szólt semmit, csak leballagott a lépcsőn. Kagome visszatért Am-Shere-be. Letette a lovát és ment egyenest Ardethez és Alucardhoz. A trónteremben ültek, sakkoztak.

- Nos? – nézett rá fél szemmel Alucard.
- Ardet, vissza akarok menni.
- Hm, valóban? – Ardet letette a bábút és felnézett a lányra. Alucard is.
- Ha megakarok békélni magammal és a lelkemmel ez kell.
- Azért mennél, hogy megöld Kikyout? – kérdezte Alucard.
- Nem, de a bosszú elegáns lesz. De nem fogom megölni. Az sokkal rosszabb lesz neki, ha rájön kivagyok, mint bármilyen halál. Mert ő a húgát akarta megölni. Sőt, meg is ölte. – Kagome hátat fordított a két férfinak és elindult a szobája felé.
- Nos? – nézett Alu Ardetre.
- A Mágusok 3 nap múlva megérkeznek. Jelezd Kikyounak. Kagoméról ne szólj.
- Ardet, Kagome képes lenne megölni a nővérét?
- Nem, annyira nem kegyetlen. Bár egymaga megölt egy 50 fős rablóbandát. – mosolyodott el Ardet.
- Kagome nagyon megváltozott. Már nem védtelen.
- Ő már nem Kagome Higurashi, hanem Kagome Uchiha. Van egy kedves és egy sötét oldala. Tudjuk, hogy a sötét oldala miből fakad. Annak viseli a nyomát a kezén.

Kagome a szobájába érve levetkőzött, majd engedett a nagy, márvány sarokkádba vizet. Amíg folyt a víz, megállt a tükör előtt. Hatalmas, fényes tükör volt. Belenézett. Látta a hátán a tetoválásokat. Végig a gerincén: hieroglifák. De nem ez volt a legfájdalmasabb, mert azt a csuklóján viselte. Megnézte: vörös pókliliom. Elmosolyodott. Minden ott ér véget, ahol elkezdődött… - bemászott a kádba.

- És én melletted leszek, gazdám. – Alucard jelent meg, kezét a vállára tette.

Kikyou ujjongott a hír hallatán, amit Alucard vitt neki. Hatalmas előkészületekbe fogott. Méltón szerette volna fogadni a nagybátyját. Inu mosolygott. Nem szólt egy szót sem arról, amit látott. Eljött a harmadik nap. Nyugat felől hatalmas dübörgés hallatszott. Alucard nyitott egy portált a világok között. A palotában mindenki tűkön ült, hogy lássa a Mágusokat. Alucard a kútnál fogadta őket, persze Kikyouék a palotában voltak. Alucard és Ardet mentek elől. Kagome mögöttük, fekete köpenyben, piros fűzőben, fekete, bőr nadrágban, ami igencsak kiemelte az alakját, fekete magassarkú csizma, ami térdig ért. A haja felkötve, benne hajtű. A hajában piros tincsek voltak befestve. A szemében olyan elszántság égett, amilyet még sosem látott ember. Beértek a kastélyba. Kikyou mosolyogott, mindenki más csak nézett. Ardet Kikyou felé fordult, aki egy nagy trónszerűségen ült.

- Drága unokahúgom! Eljöttem, ahogy kérted. Hoztam magammal minden jót és áldásomat adom frigyedre! Apád helyett apád leszek!
- Köszönöm bácsikám! Legyetek üdvözölve itt, jövendőbeli otthonomban az Asakura-kastélyban!

A Mágusok meghajoltak, majd levették a köpenyüket. Kagome tekintete egyből InuYashára tévedt. Inu megrezzent. Kouga, aki a terem másik felében állt, szintén észre vette. Inu ugyan nem ismerte meg, de Kouga jól tudta, hogy ki képes InuYashára így nézni. A Mágusoknak megmutatták, mely szobákba rendezkedhetnek be az Északi-palotarészben. Még egy hét volt az eljegyzésig…

Újabb fejezet!!!

Kedves Rajongók!

Tovább olvasom...

Folytatás!

Kedves Rajongók!

Tovább olvasom...

Fantasztikus FanFic!

Kedves Rajongók!

Tovább olvasom...

Chatbox
Bejegyzés írásához be kell jelentkeznie! Amennyiben még nem regisztrált az oldalra, ide kattintva megteheti.


  • James Wagner
    James Wagner  3 hete .

    Sziasztok! Az adatbázis hiba elhárítása megtörtént, így ismét üzemel a weboldalunk! smile

  • sofi  1 éve .

    sofi voltam smile)

  • Névtelen  1 éve .

    köszönöm szépen a gyors választ! smilenos akkor azthiszem maradok a feliratosnál vagy az angol szinkronnál de rettenetesen fog hiányozni a szereplők magyar hangja smile annyira dühítő, hogy nincs folytatva a szinkronizálás, hogy legszivesebben betörném az rtl ablakát

  • James Wagner
    James Wagner  1 éve .

    Szia kedves Sofi! Sajnos az RTL nem vásárolta meg a többi rész jogát, így a szinkronizálása sem fejeződött be. Már 10 éve is azért lobbiztunk, hogy folytassák a szinkront, de ez már annyira valószínűtlenné vált... Sajnos csak felirattal tudod végignézni, vagy pedig töltsd le a mangát a letöltések menüpontból, mert az a végéig magyar, és ráadásul sokkal részletesebb is, mint maga az anime! smile

  • sofi  1 éve .

    sziasztok! smile még egészen kicsi voltam amikor az RTL-en sugározták Inuyasat, aztán abba maradt és most 22 évesen felébredt bennem a kíváncsiság, hogy mi is lehet a történet folytatása... 115 részt napok alatt sikerült ledarálni aztán már nem volt több magyar szinkronos rész YT-n. Az én kérdésem az, hogy a további részekre van magyar szinkron vagy nincs? felirattal már nem olyan élvezetes nézni frownfrown....köszönöm előre is

  • Jessica  1 éve .

    Tök szupi az oldal!

  • James Wagner
    James Wagner  1 éve .

    Köszönjük szépen! Természetesen, már ki is helyeztem a mini bannered az oldalra!

  • Marinette  1 éve .

    nagyon szép az oldal, benne lennél egy cserében?:) miraculousladybug.gportal.hu

  • Hitomi  1 éve .

    Ez igen! Nagyon jó az oldal! Nagyon sokat segített! Csak így tovább!

  • James Wagner
    James Wagner  1 éve .

    Kedves rajongók! Az oldalon végeztem egy kis karbantartást, optimalizálást. A módosítás leginkább a megjelenítésre vonatkozik. Optimalizáltam a lapelrendezést úgy, hogy aki alacsonyabb képernyő felbontással érkezik, az is tudja böngészni a weblapot! Frissítsétek a gyorsítótárat, hogy a módosítás életbe lépjen: oldal betöltése után nyomjatok egy CTRL+F5 kombót! smile


Szavazás
Poll: Te örülsz a Facebook társulásunknak?
Hallgass dalokat

Share

×
Hallgass OST-ket

Share

×
Partnereink

Saját bannerünk és Facebook

 

Partnereink

     

Facebook