A Vörös Telihold Éjszakája - Első fejezet

A Vörös Telihold Éjszakája
Írta: Urbán Cintia Kagome

Azt mondják, a sorsunkon nem lehet változtatni, mert az előre megvan írva. Az istenek Nagy Könyvében mindenkinek a sorsa benne van. De, mindig van és lesz kiskapu. Csak az nem mindegy, hogy ezt milyen áron találjuk meg…Az égbolt színe akár a piros pókliliom. A Nap lebukott a piramis nyugati felén, Ré most lép át az Alvilágba és megvív a Káosz Kígyójával. A teraszon 3 alak állt. Egy nő és két férfi. A nő a messzi, sivatagi tájat kémlelte, gondolatai messze jártak. A két férfi az árnyékosabb oldalon foglalt helyet. A magasabb a falat támasztotta, míg a másik egy fonott fotelben ült.

- Közeledik… - szólalt meg a nő.
- Bolond vagy, ha ezt meg akarod tenni a saját gyerekeiddel. Arról nem is szólva, hogy még nem biztos az újjászületése.
- Ardet – fordult az ülő férfi felé, fekete haján megcsillant a lemenő Nap fénye, zöldeskék szeme pedig ragyogott. Benne az elszántság fénye szikrázott – én életem, én halálom.
- Húgom! De ez így nin…
- Hagyd, makacs, mint egy öszvér. Mia, jól gondold meg. – lépett el a faltól a másik alak.
- Alucard… - Ardet most elcsodálkozott.
- Mia ezt akarja. Jól tudjuk, hogy Széth az erejére pályázik. Vagy legalább is az egyik kislányra.
- Kikyou az… - sóhajtott Mia.
- Ezért akarod őt elküldeni a kastélyból? – csodálkozott Ardet.
- Széthel magam is boldogulok.

Mia ellépett a karzattól és Ardet elé állt.

- Ennek így kell lennie. Három gyermekem van és ebből kettőnek igen nagy az ereje. A vérvonalunk visszavezet Egyiptom legelső fáraóihoz, az istenkirályok korába. Széth ezt akarja. Apokaliptika En-Shabak-Hnur vérét és erejét. Ehhez kell neki egy médium, akit felhasználhat evilági terveihez. Ha megszerzi Kikyou lelkét ő nyer. Mi pedig elpusztulunk. Egy élet a milliárdok életéért. Erre neveltek minket.
- A bátyám beszél belőled. – lépett ki az ajtón egy férfi. Mellette egy kisgyerek lépdelt, aki olyan 8 éves lehetett.
- Daisuke Akanishi… - Mia megeresztett egy félmosolyt, majd lehajolt a kisgyerekhez.
- Hm? – nézett rá nagy barna szemekkel a gyerek.
- Jin-chan menj és játssz Ewával ő is itt van. – mosolygott Mia, majd a gyerek nagy mosolyogva elrohant.
- Mia, átgondoltad? – fordult fele aggódva Daisuke.
- Át.
- Eiusuke halála még nem ok arra, hogy árvává tedd a gyerekeid!
- Elég! Szerettem a bátyád, szeretem a gyerekeim és titeket is, de csak én állíthatok gátat a káoszistennek, aki a lányom fenyegeti! Segítetek vagy sem?

A válasz igen volt. Mia eleget szenvedett. 3 éve annak, hogy elvesztette a férjét Eiusukét és most Széth a lányát akarja. Itt gátat kell szabni. Szereti a gyermekeit, de ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy ez csak egy módon érhet véget: halállal.

- Jin! – ugrott a nyakába a kislány!
- Ewá! – mosolygott a kisfiú.
- Játszol velem? Kikyou és Yuri nem akar. – szomorodott el a kislány.
- Persze!
- Akanishi Jin. Megint Ewát pátyolgatod? – mondta lenézően a feketehajú lány, amint leült az ágyra.
- Kikyou, gonosz vagy vele. Ewa csak játszani szeretne. – Jin visszavágott.
- Menj akkor ki vele, te hatévesek gyámolítója! – nevetett a lány.

Jin kézen fogta Ewát. Lementek a kertbe.

- Jin… Engem nem szeret a nővérem. – megállt a homokozó szélén.
- Ewácska, ez nem igaz. Kikyou csak biztos morcos.
- De mindig? Ő nem szeret itt… - Ewa leült a homokozó szélére – Építsünk valamit. Olyat, amit nem bont le az idő…
- Ewa…
- Nézd, ezt tegnap tanultam.
- Hm?

Ewa a kezébe vett egy marék homokot, majd így szólt:

- Légy táncoló hercegnő!

A homok életre kelt. Valóban egy hercegnő lett belőle, táncolni kezdett. Jin bámult maga elé. Ewa életre keltette azt, ami nem él.   Különleges kislány volt. Szerette Japánt, Oszakát is, ahol éltek, de valamiért neki az ottani kastély csak zárt világ volt. Sosem tudta úgy kiélvezni az ottani életet, mint Am-Shereben. Itt szabad volt, mint a sivatagi szél, lelke Hóruszként repülhetett. Hat éves létére nagyon sokat olvasott Egyiptomról, minden nap Alucard kísérte a könyvtárba és hozta a legkülönlegesebb könyveket. Am-Sherben rengeteg volt a szellem és a múmia, Ewa mégsem félt tőlük soha. Kikyouval ellentétben ő az anyjára ütött, noha mindenki Kikyouban látta Miát. Ewa pedig ezt nem bánta. Egyedül csak nővére hideg és elutasító magatartása marta a lelkét. Kikyou 10 éves volt, hideg, mint a jég, elkötelezett felelőséggel: anyja után neki kell a trónt átvennie Kiotóban és ezzel felelősség jár. Jogot, mágiát és harcot tanult. Sosem mosolygott szívből és Ewa ezt jól tudta. Sírni sem látta még soha. Apjuk halála után lett ilyen. Eiusuke és Kikyou között volt egy erős kötelék. Yuri, a bátyjuk pedig lemondott a trónról. 12 éves volt és a művészetek érdekelték, nem az uralkodás vagy a mágikus dolgok. Kikyou azt látta Ewában, ami ő nem lehet: szabad és független. Yurit nem hibáztatta, ő más volt, a művészetek és az írás-olvasás jobban lekötötte. Kikyou vele ki is jött, de a húgával soha. Este mindenki a Nagyteremben foglalt helyet. Jin Ewa mellett ült és beszélgettek.

- Jun-chan nincs most veletek Daisuke bácsi?
- Nem, Retsukónál van. Ő már ott lakik. – Daisuke nyelt egyet.
- Apával mi így is kijövünk, sokat segít a tanulásban.
- Értem. – mondta Mia.

Vacsora után áldozatot mutattak be az isteneknek, majd lefeküdtek aludni.
Ewa éjfél tájban hallott valami suhogást. Megijedt. Felkelt, felvette a papucsát és Kikyou ágyához sétált.

- Kikyou… Félek… Idebújhatok?
- Nem… Feküdj vissza… Semmi nincs itt… - mordult rá a nővére.
- De én látom a nénit…
- Mi? – pattant fel Kikyou. – Hol?
- Ott… - mutatott az ajtó fele.
- Tök üres, ha lenne itt valaki bejelezne a nyakláncom. – majd visszaaludt.

Ewa megszorította a babáját, amit mindenhová magával cipelt. Kicsit kopott, rózsaszín ruhás, koronás hercegnő volt. A nyakában egy szkarabeusz lógott. Az ajtó felé fordult. Az alak megmozdult, felé indult. Ewa a falnak hátrált.

- Kicsim… Ne félj. Barát vagyok. – a lény egy lány volt. Se nem ember, se nem szellem, mégis ismerős volt neki, bízott benne - mondta Ewa kissé remegő hangon.
- Kövess. – kezet nyújtott és a furcsa az volt, hogy Ewa meg is tudta fogni a kezét. Meleg volt és élettel teli.

A lány levitte egy titkos barlangba a piramis és a palota alá. Ewa pedig örült.

- Te angyal vagy?
- Mi? Ezt honnan veszed?
- A szárnyad… - mutatott rá.
- Nem, ez ajándék. Ewa, megígérsz nekem valamit?
- Elmondok egy titkot, de ezt és a mi találkozásunkat nem tudhatja senki. Anyukád sem, amíg újra meg nem látogatlak, rendben?
- Igen, mi az?

A lány az ölébe vette a kislányt és átölelte.
- Az, hogy te sokkal többre vagy hivatott, mint ahogy most gondolod. Benned élet van, te szereted az életet. A lelkedben lévő erő sokkal nagyobb, mint ahogy hinnéd. Sose felejtsd el az isteneinket: Ré, Ozirisz, Ízisz, Hórusz, Hathor, Anubisz és a többiek védenek téged. Vedd el ezt a karkötőt. – lehúzta a kezéről az Udzsat-szemet ábrázoló ékszert, a szem közepe kék gyémántként csillogott.

- Az enyém? – nézett nagy szemekkel a kislány az ékszerre.
- Igen, ami másnak játék, az neked kincs. Ezt neked adom, de csak te láthatod így csillogni. A másik ajándékom pedig – elvette a babát és letette maguk mellé- ez az ahnk védjen téged, ahogy Ré világítsa meg gondolataid, Hórusz kísérjen utadon, Inpw védelmezzen rossz szellemektől és ártó lényektől, Dzsehuti adjon neked tudást és Hathor töltse meg szíved igaz érzésekkel. Ez az ajándékom neked, én adom, aki te voltál, most vagy és majd aki leszel. Kísérje utad szerencse, élet üdv és egészség legyen neked! – Azzal egy nagy világosság támadt, Ewa egy szúrást és égető érzést érzett a jobb csuklójánál.

Egy ahnk jelent meg rajta szárnyakkal, majd eltűnt. Aztán pislogott és a szobában találta magát. Reggel volt. Kikyou rongyolt be.

- Siess! Anya küldött érted! Ebéd után indulunk haza Oszakába. Pakolj és öltözz fel.
- I-Igen… Kikyou… Itt voltam az éjjel?
- Mi? Persze, rinyáltál is valami emberke miatt, aztán bealudtál. Gyere, megvárlak.

A repülő délután 3 órakor szállt fel Japán felé. Ewa egész nap és az úton is azon gondolkozott, ki volt az a meseszép nő. Leszálltak az oszakai reptéren. Indultak haza. De más is közeledett, amit Mia jól ismert: félelem és káosz döngették Japán partjait. Mia pár nap múlva nyugtalanító híreket kapott a ninjáitól. Széth megindult az Alvilágból és Kikyouért jön. Mia ezt nem hagyhatta. Most kell meglépnie a tervét, mielőtt minden összeomlik. A tökéletes báb, akivel Széth szövetségre léphet, Thotmesz volt. Mia már Eiusuke halála után tapasztalta mérhetetlen gonoszságát. Mia férjével is ez a gonosz szellem végzett. De Thotmesz ennyivel nem érte be, bosszút esküdött. Halálos vérfürdőt ígért. Széthnek ez kell, a káosz és pusztítás. Mia elindította a tervét, beszélt a gyerekeivel, kivéve Ewát.

- Mi? Kiotóba?! Miért? – háborodott fel Kikyou.
- Kicsim, kérlek, megbeszéltem Daisuke bácsikáddal. Egy évről lenne csak szó.
- Nem akarom, Jinnel sem jövök ki, meg hamarosan vizsga.
- Azt megoldom, de kérlek, sokat segítenél.
- Mikor kell mennem?
- Holnap reggel, Yuri is elkísér.
- Mi? – mondta Yuri.
- A húgoddal mész és majd Alucarddal hazajössz.
- Jó, oké, elviszem a morcos hercegnőt!
- Menj a…
- Kikyou! Yuri, menj el, pakolj be 2-3 napra, a húgoddal én még beszélek.
- Oké. – Yuri kiment.
- Nos? Hozzak ajándékot a kedvencednek? – pufogott Kikyou.
- Kikyou, kicsim kérlek ne légy ilyen. – Mia most a könnyeivel is küzdött.
- Jó, mondd.
- Adni szeretnék neked valamit. Én kaptam apádtól, a tiéd, neked szántam, ha koronázni fognak.
- Anya…

Mia kivett egy dobozt az egyik szekrényből. Fa doboz volt, rajta hieroglifák és az Uchiha-klán címere. Kinyitotta.

- Ülj ide mellém, kérlek.
- Jó…- Kikyout elfogta valami. Nem tudta mi, de úgy nézett édesanyjára, mintha most látná őt igazán édesanyjának.
- Ez édesapádé és az enyém. Nyakláncok. Generációk óta öröklődnek. Ha egyszer férjed lesz, az egyik a tiéd, a másik az övé. A lótuszvirág a nőt, az új reményeket és kezdeteket jelképezi, a sárkány az erőt, a férfiasságot és a hatalmat, a bölcsességet. Ez a tiéd, ez a gyűrű édesapádé volt. – lehúzta az övét is az újáról és a dobozba tette – Ezek így tartoznak össze. Viseld jól gondjukat. Vidd magaddal őket erre az útra. – mosolygott Mia.
- Anya… - Kikyou átölelte és sírva fakadt.

Alucard az egészet látta. Azzal is tisztában volt, hogy Mia ezektől nem válna meg csak úgy. Az ajtót támasztotta láthatatlanul. Ő is megkönnyezte a jelenetet. Eljött az utazás napja. Kikyou mindent becsomagolt, mintha már vissza sem akarna jönni. Nem sok holmi, de annál jelentősebb. Még két órája volt. Kiment a kertbe, ahol a húga hintázott. Odament.

- Melléd ülhetek?

Ewa felnézett és nagyra nyitotta barna szemeit.

- Köszönöm. – Kikyou leült a kétszemélyes hintába. Sosem játszottak még együtt. Ahányszor Ewa itt volt, ő a másik irányba ment. Most mégis úgy látszott, mintha mintatestvérek lennének.
- Kikyou, baj van?
- Nem, semmi baj… Csak… Én is szeretek hintázni.
- Nem tudtam.
- Ewa… Adhatok neked valamit? – kérdezte remegő hangon.
- Nem adom oda senkinek. – mosolygott.
- Rendben, sose add senkinek. – Kikyou elővett a szoknyája zsebéből egy karkötőt. Ewának adta oda. Gyöngyből fűzött ékszer volt, benne Y, E, K és szívecskékkel voltak elválasztva.
- De szép! Az aranyszín az egyik kedvencem, köszönöm nővérkém! Mindig megőrzöm! – Ewa a nyakába ugrott, Kikyouban pedig megtört a jég, átölelte a húgát, mintha csak most született volna.
- Soha ne felejts el engem Ewa, rendben?
- Ígérem, sosem felejtelek el nővérem! Míg élek soha! – adott neki egy puszit.

Kikyou kisimított Ewa arcából pár hajtincset.

- Ewa, mire a kagoméink (liliomok) kinyílnak, én visszajövök és újból itt foglak várni a hintánál!
- Rendben van és én itt leszek.

Kikyou és Yuri is érezte, hogy ez nem lesz szokványos kirándulás. A fellegek viharfelhőkké gyűltek össze az égen. Majd eljött a búcsú ideje. Mia örült, hogy a gyerekek testvérekként viselkednek. Igyekezett leplezni a dolgokat. Kikyout és Yurit mégis úgy ölelte  magához, mintha most lennének utoljára együtt.

- Ígérjétek meg nekem gyermekeim, hogy bármi is történjen veletek, ti mindig segítitek egymást és vigyáztok egymásra. Soha el ne hagyjátok egymást és együtt öregszetek meg!
- Ígérjük! – hangzott egyszerre a válasz.

A kocsi elindult. Mia pedig könnyes szemmel búcsúzott tőlük. Ewa nem értett semmit, csak a karja fájt, ahol a tetoválás volt. Estére a vihar Oszakába ért. Csapkodta a hullámokat a tengeren, Thotmesz közeledett, Mia megkapta a jelentéseket a csapataitól. Bement Ewához, mikor már csak fél napnyira voltak Széth és Thotmesz csapatai. Ezek partizán ninják és szedett-vedett démonok voltak. Nem lett volna őket nehéz megállítani, ha Eiusuke és az akkori csapatok éltek volna. Az Uchiha klánra azonban Itachi, Mia unokaöccse mérte belülről  akkoriban a legnagyobb csapást: akit lehetett, lemészárolt. Beleértve Mia férjét is. Most pedig Széth oldalára állt. Oszaka és pár falu maradt meg Mia fennhatósága alatt. Széth pedig érezte Itachiban a sötétséget és a vad vágyat a gyilkolásra, tökéletes partnere volt.

- Ewa, igyekezz, pakolj be magadnak 2 napi ruhát! – Mia alig kapott levegőt, úgy rohant fel. Értesítették, hogy Itachi pár órán belül itt lesz, Alucard pedig elakadt a vihar miatt hazafele jövet. Ezzel nem számolt. Úgy tervezte, hogy Kikyout és Yurit ott hagyja és még másnap visszaindul, de a vihar elérte Oszakát is, az Uchihák utolsó védőbástyáját.
- Miért? – kérdezte a kislány.
- Mennünk kell, kérlek!

Ewa 15 perc alatt készen volt: a hátizsákba ruhát, ételt, italt, pár játékot és a babát a kezébe. Ennyi volt a túlélőcsomagja. Mia úgy akarta, hogy Alu vigye el majd Ewát, de Itachi keresztülhúzta a számításait. Kézen fogta Ewát és megindult vele a rejtekfolyosókon át, ki a nyílt utcára. Az eső szakadt és a Hold vörösen izottt. Mia most először életében rettegett. Nem is a haláltól, Inpwtól nem félt, de Széthtől igen. Elértek a főtérre. Kirobbantak az üvegablakok. Megjelent Itachi, oldalán Széthel.

- Nénikém! Jöttem a jussomért!
- Takarodj, te Káoszisten szajhája! Halálcsapás! – de Itachi kikerülte. Miának gondolnia kellett Ewára. Most nem volt itt Alucard vagy Eiusuke. Robbantott egy füstbombát, majd egy raktár előtt kipakolt hordós részre vitte Ewát, ahol félig földbe ásott hordók voltak.
- Kicsim, maradj itt. Anya megvéd. Anya szeret és sosem hagy el. Mindig veled leszek. – átölelte és megpuszilta a kislányt, aki remegett, részben a hidegtől részben a félelemtől.
- Miácska? Hol vagy? – nevetett Itachi. – Gyere, had küldjelek Eiusuke mellé a pokolba!
- Itt vagyok!
- Remek célpont!

Ádáz csata bontakozott ki. Miát hajtotta, hogy megvédje a gyermekeit, jelen esetben Ewát. Azonban Itachi Széth révén, noha a káoszisten ereje jól meg volt csappanva, erősebb volt. Mia hárította a támadásokat, ezzel igyekezett elhagyni azt a helyet, ahol Ewa bújt el. De Itachi érezte, hogy ott van a kislány, nem mentek sokkal hátrább.

- Miért léptél szövetségre Széthel?
- Jobb, a gonosz szolgálatában, mint az útjában!
- Megölted Eiusukét és a saját szüleid, miért?
- A hatalom a világ mozgatórugója, az erő és a fejlődés az, amire szükségünk van. A klánnak túl kell nőnie ezeket a határokat, fáraók leszármazottai vagyunk, nem fogom egész életemet egy ember irányítása alatt tölteni! Mia, most megöllek, Széth pedig a lányodat! Készülj!
- Soha!

Nekifeszültek. Itachiban Széth gonoszsága gonosz szelleme uralkodott. A szemei vérben forogtak, a Sharinganjában a káoszisten pecsétjével. Mia látta azt a féktélen dühöt. Mintha Itachi teljes énje megsemmisült volna azzal, hogy Széth a hatalmába kerítette. Mivel Széth elvesztette azon képességét, hogy alakot öltsön, így egyfajta szellemlényként szállt a fiú testébe. Hírtelen felugrottak a levegőbe a tér két oldaláról, a két katana egymásnak feszült, egy hatalmas villámlás hallatszott, szikráztak a pengék. A harc kimenetele teljesen bizonytalan volt. Alucard futott, ahogy csak bírt, Kikyouval együtt. Yuri is becsatlakozott.

- A Nyugati oldalon mindenki halott és vérben úszik a palota azon része. Mi történt itt? – Yuri arcára kiült az iszonyat, ahogy a vérbűzös és robbanásoktól elszenesedett testek közt jártak.
- Itachi… - Alu válaszára megálltak a gyerekek.
- Anya és Ewa? – kérdezte Kikyou aggódva.
- Remélem, hogy elmenekültek… - Alucard igyekezett higgadt maradni.

Kettéváltak, a gyerekek a tőépületben, az emeletet kutatták át, Alucard pedig lement az utcára. Sejtette, hogy ott valami készül. Hamarosan hallotta a pengék pattogását és imádkozott Inpwhoz, hogy időben érkezzen. Loholt, ahogy csak tudott.

- Add fel! Semmi esélyed asszony!
- Soha!

Egy nagy csattanást hallottak, majd Mia hátra nézett Ewára, aki a hordó helyett már egy doboz mögül figyelt. A hordó ugyanis szétrobbant a csapások erejétől. Itachi erre várt, felugrott, majd Ewa felé ugrott, Mia pedig utána.

- Véged kislány!
- Ewa! – Mia Itachi kardja elé vetette magát, így a végzetes csapás őt érte, nem a kislányt.
- Siker!
- Anya…
- Ewa… Fu…Fuss! – Mia megfogta Itachi karját, majd a csizmájába rejtett tőrt a fiú kezébe vájta.

Ewa futott egy másik menedék felé, útközben viszont beakadt a lába egy gödörbe és megbotlott. Így hátra kellett néznie, de bár ne tette volna. Itachi kihúzta a tört a kezéből. Vad szemeiből a fájdalom és a bosszú szinte égette Mia tekintetét.

- Most megdöglesz, te ringyó!
- Akkor ketten megyünk… - mosolyodott el Mia.

Itachi markolatig nyomta a tört Mia testébe. Vér buggyant ki a nő száján. De annyi ereje még maradt, hogy a tört Itachi vállába szúrja , egészen érig. Széth ekkor pattant ki a fiú testéből gomolygó pára formájában és visítozott. Mágustör volt, az egyiptomi istenek kovácsolták és arany vérükben áztatták. Itachi is érezte ennek hatását: ömlött a vállából a vér, Mia viszont a földre rogyott. Ewa ezt mind látta, igaz, tisztes távolságból. A szemei megteltek könnyel, nyelni sem tudott. Itachi is a földre esett. Széth pedig megindult Ewa felé. Ewa igyekezett a lábát kiszabadítani, de felhorzsolta és fájt neki, így csak sántikált, egészen egy oszlopig. Széth utolérte.

- Most te jössz! – nekiindult, hatalmas süvítéssel.

Ewa sírva fakadt, Széth pedig már csak karnyújtásnyira volt tőle, ám ekkora Alucard is odaért, csakhogy nem ő mentette meg. Kivilágosodott az ég, majd előlépett az a lány. Ewa kezén a tetoválás pedig ismét megjelent. Alucar számára az alak nem volt ismeretlen. Nem ment oda, csak figyelt.

- Sötétség démona! Te, ki a halandók bánataiban leled örömöd, pusztulj e gyermektől, mert őt védik az istenek! Takarodj vissza a Duát sötétjébe, többé sose lássalak e világon! Ragyogj fel te életet adó Napkorong, szűnjék meg az árny s lépjen helyébe az éltető fény!
- Neeeee! – Széth ártó auráját megszüntette a napfény. Bár éjjel volt és telihold, mégis olyan világosság kerekedett, mint a nyílt sivatagban.

A démon eltűnt, a föld megnyílt alatta és Ré elvitte magával, láncra verve.

- Ne félj, én vagyok az Ewa. – hajolt le a remegő kislányhoz.
- Félek… - a kislány remegett, mint a nyárfalevél.
- Itt vagyok én is és Alucard is. Régen láttalak, öreg barátom.
- Úrnőm! Halottnak hittünk.
- Ezt majd megbeszéljük, hozd a kislányt, megsérült.

Alucard felvette Ewát, aki közben megszáradt, mivel a Nap hője ezt lehetővé tette. Miához értek. Lehunyt szemmel feküdt, véresen. Ewa eldobta a babát, ami a véres pocsolyába hullott. Anyja testére dőlt és zokogott.

- Anya! Anyukám! – ölelte és bújt hozzá.
- Ne sírj…Anya itt van… -Miában még maradt egy kis erő. Átölelte a kislányt.
- Meg fogsz gyógyulni igaz? Igaz?! – Mia intett Alunak, hogy vigye el Ewát.
- Ewa, hagyd most anyát pihenni. Úrnőm, kérlek… - nézett a mellette álló nőre.
- Persze, gyere kicsim. – elvezette Ewat.
- Mia! Mit tehetek?
- Semmit… Látod, hogy Inpw is itt van. El…kell…mennem…
- De a gyerekeid is itt vannak!
- Őket… a ti… gondjaitokra…bízom…
- Mia, Ewa megidézte…
- Kikyounak erről egy szót se… - mély levegőt vett – Ewának rejtve kell maradnia… Boldog tudatlanságban…kell élnie. Mind háromnak függetlenül egymástól. Yuri és Kikyou megfogják érteni. Ewa… Őt neked kell a szárnyaid alá venni… Vidd el innen…Mielőtt ideérnek a többiek… - Mia megszorította Alucard kezét.
- Mia… Mesterem…
- Soha nem kezeltelek szolgaként, barátom voltál és társam…Nálad jobb emberre nem bízhatom a családom. Őrizz meg emlékeidben és ha Inpw úgy akarja, találkozunk majd, drága barátom… Odaát… - lehunyta a szemét.

Anubisz (Inpw) jelent meg Alucard mellett.

- A Sásmezőre viszem őt. Ott együtt lehet azzal, akit szeret.
- Inpw, kérnem kell tőled valamit.
- Mia meghagyta nekem, hogy mit tegyek halála esetén… A lelkét ebbe a kristályba kell rejteni. Eiusuke mellé kell helyezni.
- Ki akar lépni a körforgásból? – Anubisz nagyra nyílt szemmel figyelt.
- Ezt tiszteletben kell tartani.
- Legyen hát, add a követ.

Miután Alucard tette, amit tennie kellett, Anubisz pedig visszatért az Alvilágba, a lányhoz fordult.

- Kérnem kell tőled valamit, Úrnőm!
- Kérd.
- Ezt a két kristályt vidd el magaddal oda, ahol békében nyugszanak majd egymás mellett. Két olyan ember lelke, kiket szerettem és tiszteltem. Méltók hozzád, a tanításaidhoz. Jó barátok és szerető társak voltak. Nagyszerű szülők. Ezt kérem tőled Két Világ Úrnője.
- Kérned sem kell, add ide őket.

Elvette a kristályokat, Ewát pedig Alucardnak adta.

- Mi a neved néni?

A nő elmosolyodott, majd átölelte Alucardot és adott egy puszit Ewának.

- Apokaliptika En-Shabak-Hnur. Ég veled kicsim.

Elment. Alucard pedig meggyógyította Ewa sérült lábát.

- Kicsi hercegnőm, most el kell menned, rendben van? Az egyik famulusom elkísér egy menedékhelyre. Oda fogok érted menni, rendben van?
- Igen, de akkor ne felejtsd el. Anya most már… Láttam Anubiszt…
- Anyukád a Sásmezőre ment édesapádhoz, de sose felejt el téged. De te se őt.
- Soha!

Alucard elküldte Ewát az egyik farkas famulusával. A szagukat is elfedte. Eltűntek. Ewa babája még mindig a földön hevert. Véres volt. Alucardnak pedig ötlete támadt. De előbb úgy intézte, hogy azt lássák Kikyouék, hogy ő se régen ért ide. Fogott egy shikigamit és szénné égette, majd Mia mellé fektette, mintha csak Ewa lenne. A babát sem mozdította el. Itachi még élt. Őt egy fekete prizmába zárta, ahonnan nem tudott kitörni. Majd átrepült az utca másik végére. Most már használhatta a szárnyait, eddig Széth ártó ködje miatt nem tudta. Várt… Kikyouék odaértek, a látványtól elborzadtak. Alu is velük egy időbe esett be, majd előadta a mesét. Kikyou lerogyott halottnak hitt húga mellé. Alucard soha nem látta őket ilyen összetörtnek és magatehetetlennek. Tudta, hogy Mia mit áldozott fel és hogy Kikyou megölné, ha rájönne a cserés dologra. Eltelt pár nap. Oszakában a megmaradt emberek gyászoltak. Eljött a temetés napja. Kikyou úgy döntött, elköltözik innen, elmegy máshová. Alucardnak pedig remek ötlete támadt.

- Kikyou, szereted a középkori japán történelmet igaz?
- Igen, de ez hogy jön ide?
- Ha választhatnál, elmennél oda?
- Igen! Csak innen messze legyek!
- Rendben van, akkor készülj… A temetés után elmész.

Yurinak szintén hasonló kérdést tett fel. Ott is igen volt a válasz. Alucard némi segítséggel tudott térben és időben mozogni. Ezt akarta kihasználni, meg persze a jóban levést a világ isteneivel. A temetésen Ewa ott volt, de egy emelettel feljebb állt, így takarásban volt, nem látta a testvéreit. Alucard megmondta neki, hogy hivatalosan ő is meghalt és hogy még pár napig halottnak kell lennie. Elfogadta. A temetést követő pár napban Alucard beváltotta a Miának tett ígéreteit: szétválasztotta a testvéreket: Kikyout a középkori Japánba, Yurit pedig Amerikába küldte tanulni. Ewa problémásabb volt. Erre Ardet talált megoldást: ki kell törölni az emlékeit, még kicsi, még nem ártanak vele. De szemmel kell tartani mind a három gyermeket. Főleg Ewát, mert Apokaliptika sem ment meg akárkit. Míg végül megszületett a megoldás: Imhotep és a felesége, Ahnk-sun-Amun Tokyoba költöznek, emberi alakban és felnevelik. A nő most volt állapotos, így ideális a családi háttér. Alucard 1 napot kért Ardettől, hogy had búcsúzzon el Ewától…

- El fogok én is menni igaz? – a kertben ült egy padon a kislány. Alu mellette.
- De nem örökre… - megsimogatta az ébenfekete haját.
- De, csak nem mondod meg… Alucard, én nem bánom. Csak te vigyél oda…
- Én viszlek el, más nem. Ezt ígértem anyádnak és ehhez tartom is magam.
- Pakolok…

Ewa nem kérdezett sokat, sírni sem sírt sokat. Pedig belül fájt neki, de tudta, hogy csak azok halnak meg, akiket elfelednek. Nem haltak meg a testvérei és érezte, hogy ez nem örökre szóló búcsú… A háztól pár méterre álltak meg, egy nagy fa alatt. Jó régi lehetett, imafüzér lógott rajta. Síremlék vagy szent fa lehet. Alucard megállt és letérdelt a kislányhoz.

- Szép hely?
- Nagyon, itt jó lesz nekem. – mosolygott.
- Imhotepet ismered már és én a legjobb kezekben akarlak hagyni. De sosem tévesztelek majd szem elől. Vigyázok rád.
- Szeretlek Alucard! – Ewa könnyes szemmel ölelte át a vámpírt. Alu is elsírta magát, majd kimondta, amit kellett:
- Az emlékek most szálljanak tova, mint eltűnő papírdaru az égen, pecsét, zárulj és sose pattanjon fel zárad.

Megjelent Ahnk-sun-Amun és kézen fogta Ewát.

- Gyere Kagome, kész az ebéd.
- Rendben van anya!

Alucard sarkon fordult és eltűnt. De sosem tévesztette szem elől a gyerekeket. Angyal helyett vámpír vigyázott rájuk, egészen addig, amíg az istenek vagy a Sors mást nem akar. Most nyílnak a liliomok Kagome kertjében a ház mögött, csokrot is szedett belőle és bevitte édesanyjának és kistestvérének...

Folytatás!

Kedves Rajongók!

Tovább olvasom...

Fantasztikus FanFic!

Kedves Rajongók!

Tovább olvasom...

FanFictionra FEL!

Kedves rajongók!

Tovább olvasom...

Chatbox
Bejegyzés írásához be kell jelentkeznie! Amennyiben még nem regisztrált az oldalra, ide kattintva megteheti.


  • sofi  8 hónapja .

    sofi voltam smile)

  • Névtelen  8 hónapja .

    köszönöm szépen a gyors választ! smilenos akkor azthiszem maradok a feliratosnál vagy az angol szinkronnál de rettenetesen fog hiányozni a szereplők magyar hangja smile annyira dühítő, hogy nincs folytatva a szinkronizálás, hogy legszivesebben betörném az rtl ablakát

  • James Wagner
    James Wagner  8 hónapja .

    Szia kedves Sofi! Sajnos az RTL nem vásárolta meg a többi rész jogát, így a szinkronizálása sem fejeződött be. Már 10 éve is azért lobbiztunk, hogy folytassák a szinkront, de ez már annyira valószínűtlenné vált... Sajnos csak felirattal tudod végignézni, vagy pedig töltsd le a mangát a letöltések menüpontból, mert az a végéig magyar, és ráadásul sokkal részletesebb is, mint maga az anime! smile

  • sofi  8 hónapja .

    sziasztok! smile még egészen kicsi voltam amikor az RTL-en sugározták Inuyasat, aztán abba maradt és most 22 évesen felébredt bennem a kíváncsiság, hogy mi is lehet a történet folytatása... 115 részt napok alatt sikerült ledarálni aztán már nem volt több magyar szinkronos rész YT-n. Az én kérdésem az, hogy a további részekre van magyar szinkron vagy nincs? felirattal már nem olyan élvezetes nézni frownfrown....köszönöm előre is

  • Jessica  8 hónapja .

    Tök szupi az oldal!

  • James Wagner
    James Wagner  9 hónapja .

    Köszönjük szépen! Természetesen, már ki is helyeztem a mini bannered az oldalra!

  • Marinette  9 hónapja .

    nagyon szép az oldal, benne lennél egy cserében?:) miraculousladybug.gportal.hu

  • Hitomi  9 hónapja .

    Ez igen! Nagyon jó az oldal! Nagyon sokat segített! Csak így tovább!

  • James Wagner
    James Wagner  9 hónapja .

    Kedves rajongók! Az oldalon végeztem egy kis karbantartást, optimalizálást. A módosítás leginkább a megjelenítésre vonatkozik. Optimalizáltam a lapelrendezést úgy, hogy aki alacsonyabb képernyő felbontással érkezik, az is tudja böngészni a weblapot! Frissítsétek a gyorsítótárat, hogy a módosítás életbe lépjen: oldal betöltése után nyomjatok egy CTRL+F5 kombót! smile

  • Sankyo  9 hónapja .

    Köszönöm szépen a válaszokat! smile Nemrég a Libri-nél és Bookline-on találtam meg a 2. mozifilmet, meg is rendeltem. smile
    Megvan az összes rész és film, csak szerettem volna már régóta eredetiben is beszerezni. smile


Szavazás
Poll: Te örülsz a Facebook társulásunknak?
Hallgass dalokat

Share

×
Hallgass OST-ket

Share

×
Partnereink

Saját bannerünk és Facebook

 

Partnereink

     

Facebook